A FAO, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezete nemrégiben kiadott egy tanulmányt "Utak a kevesebb kibocsátás felé – Globális értékelés a üvegházhatású gázok kibocsátásáról és a csökkentési lehetőségekről az állattenyésztési agrárellátási rendszerekben" címmel, mely címéből adódóan azt vette górcső alá, hogyan lehet a marhatartás üvegházhatású gázkibocsátását csökkenteni a takarmányozás, vagy épp a trágyatárolás révén.
Mint azt a tanulmány szerzői a bevezetőben írják: az állattenyésztés létfontosságú szerepet játszik az alapvető táplálkozás biztosításában, valamint számtalan család és közösség megélhetésében világszerte. Azonban az állattenyésztési rendszerek káros hatással is lehetnek a környezetre, hiszen a termelési lánc minden szakaszában keletkező üvegházhatású gázok hozzájárulhatnak a globális felmelegedéshez.
Maradhatnak az állatok, csak hatékonyabb tartási körülményekkel
"A fosszilis tüzelőanyag-felhasználás létfontosságú csökkentésével párhuzamosan az állattenyésztési szektornak is aktívan részt kell vennie a klímavédelemben, miközben egyidejűleg ki kell elégítenie az állati termékek iránti növekvő keresletet is, amit a globális népesség emelkedése és az étrendváltozások generálnak. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése fontos eleme az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet (FAO) Éghajlatváltozási Stratégiájának és cselekvési tervének." – fogalmaznak.
A jelentésben kidolgozott utak példák lehetnek arra, hogyan lehetséges kisebb állománnyal nagyobb mennyiséget termelni, ha a lehetséges technológiai potenciált kihasználjuk. Az anyag leszögezi: "Együttműködve képesek vagyunk végig vinni az állattenyésztési rendszerek átalakítását és elérni ambiciózus céljainkat a javított termelés, egészségesebb környezet, megnövelt élelmiszertermelés és mindenki számára elérhető jobb életminőség terén úgy, hogy közben senki nem jár rosszabbul".
Az állatokat szinte teljesen kizáró fehérjeforrások egyre inkább szóba kerülnek az állati eredetű élelmiszerek potenciális helyettesítőjeként, illetve az állattenyésztéshez kapcsolódó környezeti hatások csökkentése érdekében – forrás: Pixabay
Az élelmiszerek termelésére vonatkozóan az összes állatfaj esetében az emissziók kétharmada a hústermeléshez kötődik, a legnagyobb kibocsátó természetesen, a marha. A globális kibocsátás harmada pedig a takarmánybemenetek előállításához kapcsolódik, ideértve a trágyakezelést és a növényvédő szerek használatát is. E tényezők kezelésével csökkenteni lehet a karbonlábnyomot. Fontos azonban megjegyezni, hogy az emissziókibocsátással kapcsolatos statisztikák nem számolnak az állattenyésztés többfunkciós jellegével, azzal, hogy az állatokat nemcsak a termékei miatt tartják, hanem vontatási erő, pénzügyi eszköz, megtakarítás és társadalmi státusz is egyben.
A jelentés a kisebb kibocsátás felé a termelés kínálati és keresleti oldalán végrehajtandó beavatkozások sorozatát kínálja. Ezek magukban foglalják például az állatok egészségének és jólétének javítását, az élelmiszer-veszteség és -pazarlás csökkentését a termelési lánc minden szakaszában, a tenyésztési gyakorlatok javítását, a táplálék minőségének emelését, valamint olyan célzott intézkedéseket az ÜHG-kibocsátások mérséklése érdekében, mint a bendőmanipuláció, vagy a takarmányozás során különféle kibocsátás-csökkentő adalékok használata. Azonban arra is figyelmeztetnek: a legjelentősebb kibocsátáscsökkentést mind abszolút, mind relatív értelemben az élelmiszertermelés hatékonyságának javításával lehet elérni, nem csak egy-egy állat esetében, hanem az egész termelési lánc minden szakaszában.
Növekvő fehérjeigény=nagyobb ÜHG-kibocsátás?
A tanulmány becslése szerint, ha ezeket a fejlesztéseket kollektíven megvalósítják, akkor a kibocsátásokat a mezőgazdasági szektorban jelentősen csökkenthetik, miközben a 2050-re prognosztizált további 20 százalékos állati fehérjeigényt is kielégítik. A legjelentősebb relatív keresletnövekedést Afrikában várhatjuk, míg Európában az állati termékek iránti kereslet stagnálni vagy akár csökkenni is fog. Ázsiában várják a legjelentősebb abszolút növekedést. Világos, hogy a növekvő kereslet arányos növekedést eredményezne az állattenyésztési rendszerek kibocsátásaiban, megszegve az ÜHG csökkentésére vonatkozó kötelezettségeket és hozzájárulva a globális hőmérséklet további emelkedéséhez.
_fill_540x300_0.jpg)
A jelentés nagyító alá vette azt is, mi lenne, ha a népesség nagyobb hányada kevesebb húst és több növényi eredetű táplálékot, ne adj' isten műhúst fogyasztana a valódi húsok helyett.
Hiszen az állatokat szinte teljesen kizáró fehérjeforrások egyre inkább szóba kerülnek az állati eredetű élelmiszerek potenciális helyettesítőjeként, illetve az állattenyésztéshez kapcsolódó környezeti hatások csökkentése érdekében. Ezek közé tartoznak például a növényi alapú hústermékek, amelyeknél növényi fehérjéket, tápanyagokat és más összetevőket használnak olyan termékek előállítására, amelyek textúrájukban és ízükben hasonlóak az állati eredetű termékekhez. A második csoportot az állati sejtek vagy mikrobiális sejtek in vitro tenyésztése által előállított húsanalógok, a laboratóriumi húsok alkotják.
A műhús előállítása sokkal nagyobb kibocsátással jár
Ezeket a termékeket a 2000-es évek elején fejlesztették ki, mindkét típus jelentős figyelmet kapott. Jelenleg világszerte több mint 100 vállalat foglalkozik műhúskutatással, de a nagyüzemi termelés még egyáltalán nem valóság. Az élelmiszerbiztonsági és táplálkozási értékkel kapcsolatos aggályok az egész termelési láncban fennállnak ezekre a termékekre vonatkozóan.
A marhák fellélegezhetnek, kiderült, náluk jóval nagyobb tényező lenne a klímaváltozásban a műhús-előállítás – forrás: Pixabay
Eddig csak néhány ország engedélyezte a műhús értékesítését, de ezeknek a termékeknek a széleskörű kereskedelmi forgalomba hozatala technikai, etikai és politikai szempontok miatt kihívásokkal néz szembe.
A növényi alapú és a műhús környezeti hatása erősen vitatott. A sejtalapú húsokat nem tekinthetjük azonosnak azokkal az állati eredetű élelmiszerekkel, amelyek helyettesítésére létrehozták őket, elsősorban a táplálkozási minőségbeli különbségek miatt. Ugyanolyan fontos az a tény is, hogy az állatok szerepe a pénzügyi biztonság, a státusz és a társadalmi érték nyújtásában túlmutat élelmiszereken és ez további egyenlőtlenségeket okozhat a magas- és alacsony jövedelmű országok között.
Az állattartásra társadalmi jelentősége miatt is szükség van
A műhús esetében laboratóriumi méretű termelési vállalatok működési ciklus elemzése azt sugallja, hogy ezeknek a termékeknek a szénlábnyoma nagyban függ a gyártáshoz használt energiamennyiségtől. Az ilyen típusú értékelést azonban még nem végezték el nagyüzemi méretben történő termelésre.
A valódi üvegházhatású gázok (GHG) kibocsátásának csökkentése, ami az étrendi változások eredményeként következik be, attól függ, hogy az állati fehérjét hogyan helyettesítik és ezeket a helyettesítőket hogyan állítják elő. A szakértők szerint a hús kalóriában egyenértékű üvegházi zöldségekkel vagy távolról szállított idénygyümölcsökkel történő helyettesítése potenciálisan sokkal nagyobb GHG-kibocsátást eredményezne, mint a hústermelés.
Ennek tükrében a tanulmány szerzői végül arra jutottak: az állattartás több okból sem váltható ki, vagy helyettesíthető semmivel, a szektor üvegházhatású gázkibocsátásának mérséklését az állatállomány szűkítése helyett a termelés hatékonyságának növelésével, a kibocsátást mérséklő adalékanyagokkal, e célnak alárendelt takarmányozással, megfelelő gyepgazdálkodással és trágyakezeléssel kell és lehet elérni.
